A szabad mozgás és a munkaerőpiac változása

Az EU egyik alapelve a szabad mozgás joga a tagállamokon belül- azaz, egy EU-s állampolgár szabadon mehet dolgozni és életvitelszerűen élni egy másik EU tagállamba.

2004 óta a szabad munkaerő-áramlás elve kiterjedt az új EU tagokra is, ugyanakkor a régi 15 EU tagnak még jogában volt 7 évig korlátozni az új tagok szabad áramlását és munkavállalási engedélyhez kötni a munkavállalásukat. Mindössze 4 tagállam nem élt ezzel az átmeneti korlátozási lehetőséggel: Dánia, Svédország, Írország és Nagy-Britannia.

Tavaly május 1-én ez a korlátozás is megszűnt (kivéve a később, csak 2007-ben csatlakozott Romániát és Bulgáriát, akikre még 2013-ig él a korlátozás), ami azt eredményezte, hogy sok „új” EU-s munkavállaló özönlött be a „régi” EU-s országokba. Az EU munkaerőpiaca így jelentősen nagyobb lett a 2004 –es állapothoz képest és a szabad munkaerő-áramlás miatt a tagállamok nem válogathattak a kívánt (képzett, magát ellátni képes, tapasztalt) és a nemkívánatos (képzetlen, a társadalom támogatására szoruló) bevándorlók között. Ráadásul 2008 óta a munkanélküliség is folyamatosan nő.

Szükség van a bevándorlókra

Bár a fentiek egyenes következménye a bevándorlási kérdés körüli feszültség, mindezek ellenére az Uniónak szüksége van a bevándorlókra- az elöregedő társadalom és a szakképzett munkaerő hiánya miatt. 

A fenti hiányosságok bevándorlókkal való ellensúlyozása kézenfekvő megoldás.

Főleg azok az expatok keresettek, akik kb 5 éves időtartamra települnek át, kulcsfontosságú képzettséggel és tapasztalattal rendelkeznek, ezzel növelik a munkáltató versenyképességét valamint  hozzájárulnak az ország gazdaságához is azzal, hogy jelentős adókat fizetnek és a más országból származó jövedelmüket a fogadó országban  költik el. Ráadásul az állami egészségügyet és a nyugdíjrendszert sem terhelik.

Az „ideális bevándorló”kategória bevonzására vezette be az Unió az EU Kék Kártyát, azzal a nem titkolt céllal, hogy a szakképzett munkaerő ne az Államokba áramoljon, ahogy korábban, hanem az Európai Unióba.

 Az újonnan bevezetett engedély nem helyettesíti egy adott ország már meglévő, magasan képzett bevándorlókra vonatkozó szabályzatát, sőt a Kék kártya kritériumai még szigorúbbak is lehetnek a már létező követelményrendszernél. (pl. Hollandiában már létezik egy ilyen program, de alacsonyabb fizetési kikötéssel).

A Kék kártya kérelmezőknek 3 feltételnek kell megfelelniük:

1, legalább 1 évig érvényes munkaszerződéssel kell rendelkezniük

2, felsőfokú szakképzettséget vagy 5 év magas szintű szakmai tapasztalatot kell igazolniuk

3, olyan fizetéssel kell rendelkezniük, amelynek összege legalább az átlag bruttó fizetés 1,5 szerese.

Az EU Kék Kártya elviekben világosan megfogalmazott előnyei (4 éves időtartamra kiadható, munkahelyváltás lehetősége, Unión belül más országokban való munkavállalás lehetősége, családtagokra vonatkozó  eljárás egyszerűsítése) ellenére a gyakorlati hasznát még nehéz látni, hiszen a kártya tavaly került bevezetésre és ennek megfelelően az egyes tagállamok még csak most hozzák harmóniába a saját törvényeikkel.

Valószínűleg egyes tagállamok jobban, mások kevésbé fogják kihasználni az előnyeit, de egy biztos: Az új engedély bevezetésével megjelenő újszerű uniós rugalmasságnak hosszútávon előnyösnek kell bizonyulnia azon munkáltatók szemében, akik magasan képzett munkaerőt tudnak küldeni az Unióba.

A kártya „kiskorúsága” miatt egyelőre csak remélni tudjuk, hogy ezzel az újszerű hozzáállással az Unió eléri az eredeti céljait, azaz: a tehetségek bevonzását, a társadalmi elöregedés megakadályozását, a munkaerőpiac színvonalának emelését és a gazdasági fejlődést.