Az expat egyfajta befektetés a cégnek, ezért a munkáltatók biztosítékot szeretnének arra, hogy még sokáig az alkalmazottjuk is marad. Ez érthető is: az áttelepülési költségek a céget terhelik, még akkor is, ha az expat a kiküldetése alatt vagy a visszaköltözést követően felmond. Nem könnyű megtalálni az egyensúlyt, hiszen a cégnek vonzó juttatási csomagot kell felajánlania, miközben be is kell biztosítania magát.
A megoldás a pénzbeli garancia. A szerződésekben meghatároznak egy időtartamot, amit a dolgozónak még a cégnél kell töltenie a kiküldetés lejárta után. Ha ez nem történik meg, a munkavállalónak vissza kell fizetni a kiküldetési költségeket, vagy azok egy részét, azaz egyfajta „lelépési díjat” kell fizetnie. Az idő, amit még a cégnél kell tölteni változó, de leggyakrabban egy-két évet írnak elő.
Időarányosan és szigorúan
Egy nem reprezentatív felmérés szerint a cégek 17%-a nem foglalkozik ezzel, a dolgozó bármikor felmondhat. 75 százalékuk azonban feltételeket szab minden új munkavállalónak, 8 százalékuk pedig bizonyos esetekben tesz ilyen megállapodást a szerződésbe. Akik bebiztosítják magukat, leginkább a teljes kiküldetési összeget szeretnék viszontlátni, mások a ledolgozott idő arányában kérik a lelépési díjat és vannak akik a költségek csak egy bizonyos részét kéri vissza, például csak a lakásbérlési vagy utazási költségeket.
Akik időarányosan kérik a lelépési díjat, azok általában hat hónapban határozzák meg a cégnél töltött idő minimumát. Ha a dolgozó ezelőtt az idő előtt elmegy, a költségek 100%-át kell visszafizetnie. Ha hat hónap és egy év közé esik a felmondás, akkor már csak 75%-ot, míg egy éven túl (a szerződésben meghatározott idő végéig) a költségek felét várják a vállalatok.
Címkék: payback agreement, visszatérítési megállapodás, áttelepülés, kiküldetés,
