Ma hazánkban az vehet igénybe állami egészségügyi szolgáltatást, a sürgősségi ellátást kivéve, aki rendelkezik társadalombiztosítási azonosító jellel. A magyar állampolgárok születésük után automatikusan megkapják a számsort tartalmazó kártyát, a hazánkban élő külföldi állampolgároknak pedig igényelniük kell azt.
A legkönnyebb dolga azoknak van, akik magyarországi munkahellyel rendelkeznek, hiszen számukra a munkáltató kérelmezi a TAJ-kártyát, a foglalkoztatás megkezdése előtt, így nem ró plusz terhet az érintettekre a dokumentum beszerzése.
Nagyon hasonló a helyzet a külföldi, egyszerűsített foglalkoztatással dolgozó személyek esetében. Itt is a munkaadó feladata, hogy a helyileg illetékes kormányhivatalnál elindítsa az ügyet. A különbség annyi, hogy ezekben az esetekben a biztosítás kizárólag az esetleges üzemi balesettel kapcsolatos ellátásra jogosítja fel a dolgozót. Vagyis, aki idénymunkára érkezik Magyarországra és egyszerűsített foglalkoztatással jelentik be, az nem veheti igénybe korlátlanul az egészségügyi rendszert. A TAJ-száma mellett a számítógépes adatbázisban fel is tüntetik, hogy nincs teljes körű jogosultsága.
Természetesen azoknak a hazánkban élő, nem magyar állampolgároknak is módja van hozzáférni az egészségügyi ellátórendszerhez, akik önfoglalkoztatók vagy egyéb okból nem jogosultak ellátásra, ilyenkor megállapodással lehet TAJ számot szerezni. A lakóhely vagy tartózkodási hely alapján illetékes kormányhivatal jár el ezekben az esetekben is. A megállapodás megkötéséhez azonban nem elegendő a személyazonosságot és a magyarországi lakhelyet/tartózkodási helyet igazolni, egészségügyi állapotfelmérés is szükséges. Egy kérdőív kitöltése és a szakértői díj megfizetése mellett szükség lehet egyéb vizsgálatokra is, melyeket a kérelmezőnek kell fizetnie.
A megállapodásban a felek rögzítik a havidíjat, az összeg változó a kérelmező kora és státusza befolyásolja, de minden esetben a minimálbérhez van kötve, annak 30-50 százalékát kell leróni.
