Majdnem két éve történt, hogy egy nagyon kedves HR-es megkeresett azzal, hogy az egyik munkavállalójuknak segítsünk, “csak abban, hogy elkísérjük őt a Bevándorlási Hivatalba átvenni az engedélyét”.
Már elsőre gyanús volt a dolog, hiszen egyrészt hosztesz szolgáltatást nem szoktunk nyújtani (csak el kell kísérni?), másrészt ha már a kész engedélyt kell átvenni, abban aztán tényleg nincs szükség már a szaktudásunkra.
Az egyeztetések során persze kiderült, a gyanú beigazolódott. A külföldi kolléga ugyanis önmaga már beadott egy tartózkodási engedély kérelmet több hónapja, sőt ahogy harapófogóval kiszedtük belőle az infókat, kiderült, hogy először hiánypótlási felszólítást, majd határozatot is kapott- mégpedig a kérelmet elutasították, őt magát pedig kiutasították az országból.
Elindult a nyomozás, próbáltuk megtudni mi történhetett: a kérelem hogy volt kitöltve, milyen papírok milyen tartalommal lettek beadva és hogy mi hangzott el a beadáskor az ügyfél és a hivatal ügyintézője között…stb
Ezeket egyébként utólag csak nagyon ritka esetben tudják teljességében rendelkezésre bocsátani az ügyfelek, ami miatt a “már csak utána kéne nyúlni és meggyorsítani” típusú megbízásokat tisztelettel vissza szoktuk utasítani, hiszen a sötétben tapogatózáshoz nem szívesen adjuk a nevünket.
Rengeteg email, még több egyeztetés és hosszas utánajárás után kiderítettük, mi az elutasítás oka (ezt itt a titoktartási kötelezettségünk miatt nem írhatom le). Ezzel az első lépést legalább megtettük.
Jöhetett a fellebbezés megírása, amit így utólag olyan könnyű leírni, de aki írt már fellebbezést valaha, az tudja, hogy ez nem olyan egyszerű. A jogszabályok pontos ismerete, jártasság a hivatal működési rendjében egyaránt kell hozzá és ha azt akarjuk, hogy el is fogadják, akkor hivatkozni kell, alátámasztani, pontosan megfogalmazni..stb.
A szűkös határidőbe szerencsésen beleférve beadtuk a fellebbezést, amit szaktudásunknak és sokéves tapasztalatunknak hála úgy sikerült összeálítanunk, hogy el is fogadták, így a dél-amerikai fiúnak nem kellett elhagynia az országot.
Sikerült úgy megoldanunk az ügyet, hogy megkapta az engedélyt és az ő ügyfele észre sem vette az egészet, ne is sejtette, hogy lehet, hogy a project holnapután leáll.
Szerencse, a csillagok állása, de főleg szaktudás, tapasztalat, sok- sok kommunikáció, szoros együttműködés kellett hozzá.
Nem hoszteszmunka volt.:)
